-Diane-
-egy hónap múlva-
Eléggé megviselt az eltelt hónap. Nem nagyon tudtam feldolgozni azt, hogy lelőttem egy embert. Igaz, hogy nem halt meg, de akkor is. Kicsit szégyenlem magam, mivel miattam megverték Rosst. De szerencsére azóta sokat javult a bordája. Pár napja nagyon furcsa lett. Mintha más ember lenne. Teljesen magába van borulva. Gondolom hiányzik neki a családja...Ahogy nekem is.
-Mi a baj?-ült le mellém Ross.
-Semmi, csak...csak szeretlek!-próbáltam ellegyinteni egy mosolyt.
-Én is!-mondta és átölelt, majd megpuszilt. Mit szólnál, ha egy kicsit kimozdulnánk?-mosolygott rám.
-Jó ötlet.-simítottam meg az arcát.
-Akkor öltözz csak fel addig megcsinálom a reggelit.-mondta és felállt.
-Hagyd majd én!-ültettem vissza.
-Maradj csak, majd én!
-Nem majd én!-mondtam.
-Különben?-mosolygott rám egy kis perverz tekintettel.
-Adj egy csókot és mehetsz!-fontam karomat a nyakába.
Közelhúzott magához és hosszan megcsókolt. Derekamon felcsúsztatta a pólómat és megsimította azt.
-Annyira örülök,hogy vagy nekem!-súgta két csók közé.
-De nyálas a szöveged!-nevettem.
-Nem tetszik?-nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Imádom! De kezdek éhes lenni...szóval...nem bánnám ha egy kicsit sietnèl.
-Utállak!-nyújtotta ki a nyelvét és kiment.
-Én is, szívem!-mondtam és felálltam.
Felöltöztem, majd lementem a konyhába. És mit hallok? Csak nem? De! Ross énekel! Leültem a lépcsőre és onnan figyeltem. Valamit leejtett, ezért a seprűért nyúlt, de nem söprögetni. Úgy csinált mintha gitározna, és egyre jobban beleélte magát. Én csak mosolyogva néztem, aztán egy idő után észrevett, és úgy csinàlt mintha nem történt volna semmi.
-Tetszett a koncert. Ugye bemehetek a színfalak mögé? Kérhetek aláírást és egy közös képet?-mosolyogtam.
-Kérlek ezt ne!-nézett fapofával.
-Mi a baj?-karoltam át.
-Csak tudod teljesen elegem van már ebből az egészből! Annyira hiányzik már mindenki! Rydel szeretete, Riker szavai, Rockyval videójátékozni, Rylanddel bulizni, Ellingtonnal hülyülni! A közös koncertek, esti beszélgetések, dalírások...És te még megkérdezed mi bajom?!-mondta Rosa idegesen.
-Ross...-nyeltem egyet. Sajnálom, azt hittem jobban leszel tőle...
-Nem, én sajnálom, hogy eljöttem ide a semmibe.
-Hát jó! Én csak felakartalak vidítani, de látom én csak egy senki vagyok.-mondtam és kimentem.
-Rydel-
-Reggelt!-léptem be a konyhába.
-Szia kicsim!-mondta anya.
-Hol vannak a fiúk?-öntöttem a kávémat.
-Még alszanak. Tudod mi a dolgod!-mosolygott.
-Persze!-tettem le a bögrémet. Fiúk ébresztő!-mentem fel az emeleten.
Elősször Rylandékhez mentem be.
-Ry! Pocidra süt a nap!-mondtam.
-Az nem poci, hanem az tökéletesen kidolgozott kockahas!-ült fel.
-Ohh, mintha csak a bátyjádat hallanám! Apropó Ross. Felkelni!-fordultam a másik ágy felé, de azzal a mozdulattal össze is estem. Ross...-mondtam fejemet a kezembe temetve.
-Delly, ne sírj kérlek!-guggolt le mellém Ryland és megölelt.
-Nem, nem is fogok! Rikernek és Rockynak kéne sírnia amiért elüldözték!-álltam fel és berontottam az említettek szobájába. Hogy lehettek ilyen bunkók?! Még van bőr a pofátokon?! Hogy nem szégyenlítek magatokat?!-ordítottam rájuk.
-Mi van?-kérdezte Rocky.
-Kicsit, mondhatni nagyon begurult Ross miatt...Ismét.-mondta Ryland.
-Rydel, nagyon sajnálom, de úgy is visszajön.-mondta Riker.
-Ha eddig nem jött, nem is fog! De jàtszhatunk fordítva is.-mondtam és bementem a szobámba.
-Ross-
-Diane, várj!-futottam utánna.
Megfogtam a kezét és magamfelé fordítottam.
-Tudod, hogy nem úgy értettem.-simítottam végig arcán.
-Akkor, hogy?-kérdezte.
-Na jó, igazából úgy de nem úgy!
-Ross, szeretsz engem?-kérdezte Diane könnyes szemekkel.
-Sajnálom.
-Akkor miért mondtad?! Miért kelett hazudnod?!
-Mert nem akartam, hogy az utcán élj!
-Köszönöm, de nem kérek a sajnálatodból!-ment volna tovább de én...
Remélem tetszett, és bocsánat amiért későn hoztam. Mi lesz Rossal és Diannel? És Rydel hogy értette amit mondott? A következő részben minden kiderül! :)
