5.rész Nem engedlek el!

-Ross-

-Diane, nem foglak elengedni!-húztam vissza.
-Miért Ross?-nézett rám keservesen.
-Mert...mert tudom, hogy szeretlek, csak olyan furán érzem magam.
-Nekem is hiányzik a családom, nem vagy egyedül.
-Szeretlek!-húztam közel magamhoz.
-Ahjj, te mindig romantikázol!-nevetett.
-Akkor maradsz?-mosolygtam.
-De csak mert olyan szépen kérted!-nyújtotta ki a nyelvét, és visszament a házba.
-Meg azért mert olyan jó pasi vagyok!-néztem elégedett mosollyal.
-Persze, persze!-ült le. Na és mi lesz a reggelimmel?
-Mindjárt kész.
-Ha végeztünk elmegyünk boltba.-jelentette ki.
-Mert hogy?-fordultam felé.
-Az maradjon meglepetés. De hozz elég pénzt.
-Mit szeretnél?-húztam fel a szemöldököm.
-Inkább, hogy te mit akarsz.
-Fogalmam sincs, hogy ezzel mire célzol, de örülj, hogy nem mondod el.-tettem le elé a tányért.
-Örülök is!-mosolygott, és belekezdett az evésbe.
Leültem én is mellé reggelizni. Miután végeztünk elindultunk egy boltba. De,hogy minek? Ahj...nők... De igaza volt..nem én vagyok az egyedüli akinek nincs családja. Neki is fáj, én pedig sosem figyeltem oda rá. El se hiszem. Szörnyű vagyok!
-Na és Diane, hogy hívják az öcséd.-kérdeztem.
Féltem, hogy most mi jön, de ha nem kérdezek rá attól is.
-Chris.-nézett maga elé.
-És, nem akarsz valamit mesélni róluk?
-Minek? Ők már úgy is elfelejtettek.-fordult az ablak felé.
-Honnan veszed?-simítottam meg a karját.
-Mivel szó nélkül elmentek. És itthagytak.
-De hiszen azt mondtad, hogy azt akarták menjél vissza.
-Igen, tudom én vagyok a hibás. De mégis csak egy kislány voltam...-temette fejét a kezébe.
Hallottam, hogy sír ezért félreálltam a kocsival. Minek is kellett nekem ez az egész?! De, de ez jó! Most legalább kijön belőle. Ami lássuk be sosem árt.
-Ne sírj kicsim!-emeltem fel a fejét.
Letöröltem a könnyeit és magamhoz öleltem.
-Tudom, hogy minden rendben lesz. Kérlek bizz bennem!
-Mikor, Ross? Mikor?
-Nemsokára.-mondtam nyugtató hangon.
-Pont te mondod? Aki elmenekült az élete elől? És mindent felad csak ne kelljen visszamennie, a családjához?
-Ez nem olyan könnyű...-engedtem el.
-Igazad van! És sokkal könnyebb lenne. De én...én azt sem tudom hol vannak és, hogy mi a véleményük rólam.
-De te erősebb vagy mint én.
-Ezt honnan veszed?
-Sokkal több mindenen át kellett menned...Az én életem a tiedhez képest egy főnyeremény.Csak én vagyok a hülye, hogy ki is használjam.
-Épp erre akarrak ráébreszteni! Hogy te ne rontsd el! Neked még nem késő. És most pedig azért megyünk a boltba, hogy vegyünk neked egy gitárt!
-Hmm.-nevettem fel. Minek az nekem?
-Ha másért nem, hogy engem megtaníts! Mert úgy is ellenkeznél, de tudom, hogy másra is fogod használni!-mosolygott rám, és rendesen visszaült.
-Szeretlek!-döntöttem ölembe.
-Mi van rajtam szeretnivaló?
-Minden! A szemed, a szád, az a kis husi arcod!-fogtam meg kétoldalról utolsó említettjét.
-Nem is igaz!-ellenkezett.
-Cstt!-csókoltam meg. De igaz! És ha nem elég, akkor folytathatom még.
-Jó akkor folytasd!-mosolygott.
-Kedves, akaratos, szeretetre méltó. Ja és kihagytam...-simítottam meg a hasát.
-Köszi, asszem elég!-nevetett és lefogta a kezem. Most pedig veszünk egy gitárt a rocksztárnak!-nevetett még mindig.
-Ohh igen, ha tudnád milyen profi vagyok.
-Már előre félek!-mosolygott.

-Rydel-

-Biztosan ezt szeretnéd?-kérdezte anya aggódó tekintettel.
-Elkell mennem, különben lehet, hogy nem találjuk meg soha többé.
-És hova mész? Akárhol lehet!-mondta.
-Angliába megyek először. Biztos, hogy Európában van. Szereti Angliát...Elősször oda megyek. Ha nem találom hát megyek tovább. Franciaország, Spanyolország...valahol megtalálom.
-Ugye most csak viccelsz? Be akarod járni egymagad egész Európát?!-kérdezte idegesen.
-Majd jövök.-mondtam halkan és megfogtam az egyik bőröndöm fogóját.
-Vigyázz magadra!-ölelt meg Riker.
-Biztos ne menjek veled?-kérdezte Ryland.
-Nem kell. Csak a reptérre vigyél ki.-mondtam.
-Siessetek haza!-ütögette meg a vállam apa.
-Te hiszel bennem?-fordultam felé könnyes szemekkel.
-Persze, hogy hiszek!-adott egy puszit az arcomra. Te vagy a legeslegjobb nővér a világon!
-Köszönöm. Nos akkor, Ry...mehetünk?-kérdeztem.
-Mehetünk.-mondta.
-Sziasztok!-léptünk ki.
Bepakoltuk a csomagjaimat majd elindultunk.
-Biztos ezt akarod?-kérdezte.
-Már nem fogok visszafordulni! Megkeresem akármibe is kerül.
A reptérig nem szóltunk egymáshoz többet, csak amikor megérkeztünk.
-Mikor indul a géped?-állította le a motort.
-Fél óra múlva.-néztem az órámra.
-Gyere vegyük át a jegyed!-szállt ki.
-Honnan tudtad, hogy már lefoglaltam?-szálltam ki én is.
-Belahalnál, ha nem ablak mellé ülnél.-nevetett.
-Na jó, ez tényleg igaz...-mosolyogtam.
Bementünk az épületbe. Odamentünk a pénztárhoz, ahol a jegyeket kell megvenni.
-Jóestét, Rydel Lynch, és a londoni járatra foglaltam jegyet .-mondtam.
-Rydel Lynch...-kutakodott a jegyek között a pult mögött álló nő. Itt is van!-nyútotta oda.
-Köszönöm!-mondtam, majd Rylanddel leültünk a várakozóba.
-Mondd meg Rossnak, hogy szeretem.-szólalt meg öcsém egy kis csend után. És, hogy mindenkinek nagyon hiányzik. Meg azt is,hogy Rocky és Riker már megbánták amit tettek!
-Ezt a részét bízd rám.-mosolyogtam rá.
-Szerinted biztos,hogy Angliában van?
-Semmi sem biztos.-sóhajtottam.
-Elmegyek kávéért. Te is kérsz?-nézett rám.
-Ha már úgy rákérdeztél.-nevettem.
Amíg Ry elment, végiggondoltam az egészet. Vajon tényleg megtalálom? Vagy reménytelen az egész? Egyedül menni fog? Távol mindentől, mindenkitől? Muszáj lesz. Nem mehetek vissza egyedül. Szükségem van rá.

-Diane-

-Na és ez?-mutattam Rossnak már vagy a 100. gitárt.
-Nem. Túl unalmas...-ment tovább.
-Unalmas? Kérlek Ross...egy gitár mitől lesz unalmas?-nevettem.
-Mert unalmas...-mondta.
-Tudom, hogy egyik sem Luna, de valamelyiket igazán kiválaszthatnád.
-Honnan tudod, hogy Lunának hívják, és, hogy ez a bajom?-nézett rám kérdőn.
-Mi? Azt mondtam, hogy Luna? Úgy értettem...ömm..-vakartam meg a tarkóm.
-Azt tudtam, hogy ismertél , de, valamit nem árultál el, ugye?-mosolygott rám.
-Mit?
-Esetleg...nem vagy rajongóm?-nevetett.
-Dehogyis!-vágtam rá.
-Dehogynem!-pöccintett az orromra.
-Ezt nem akartam elárulni.-néztem pöszén.
-Miért? Szerintem tök cuki!
-Válasszunk már egy gitárt!
-Miért tereled a témát?-mosolygott.
-Mert.
-Diane, ez nem gàz.-fogtam meg a kezét.
-Vegyük már meg az egyik gitárt!-nyavajogtam.
-Jó válassz te.-mondta.
-Hm...mondjuk legyen ez.
-Pont olyan mint Luna.-fogta meg.
-Igen, olyan!-fordultam felé.
-Miért csinálod ezt velem?-nézett a szemembe.
-Hogy ne rontsd el.-csókoltam meg.

4.rész Elmegy?

-Diane-
-egy hónap múlva-

Eléggé megviselt az eltelt hónap. Nem nagyon tudtam feldolgozni azt, hogy lelőttem egy embert. Igaz, hogy nem halt meg, de akkor is. Kicsit szégyenlem magam, mivel miattam megverték Rosst. De szerencsére azóta sokat javult a bordája. Pár napja nagyon furcsa lett. Mintha más ember lenne. Teljesen magába van borulva. Gondolom hiányzik neki a családja...Ahogy nekem is.
-Mi a baj?-ült le mellém Ross.
-Semmi, csak...csak szeretlek!-próbáltam ellegyinteni egy mosolyt.
-Én is!-mondta és átölelt, majd megpuszilt. Mit szólnál, ha egy kicsit kimozdulnánk?-mosolygott rám.
-Jó ötlet.-simítottam meg az arcát.
-Akkor öltözz csak fel addig megcsinálom a reggelit.-mondta és felállt.
-Hagyd majd én!-ültettem vissza.
-Maradj csak, majd én!
-Nem majd én!-mondtam.
-Különben?-mosolygott rám egy kis perverz tekintettel.
-Adj egy csókot és mehetsz!-fontam karomat a nyakába.
Közelhúzott magához és hosszan megcsókolt. Derekamon felcsúsztatta a pólómat és megsimította azt.
-Annyira örülök,hogy vagy nekem!-súgta két csók közé.
-De nyálas a szöveged!-nevettem.
-Nem tetszik?-nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Imádom! De kezdek éhes lenni...szóval...nem bánnám ha egy kicsit sietnèl.
-Utállak!-nyújtotta ki a nyelvét és kiment.
-Én is, szívem!-mondtam és felálltam.
Felöltöztem, majd lementem a konyhába. És mit hallok? Csak nem? De! Ross énekel! Leültem a lépcsőre és onnan figyeltem. Valamit leejtett, ezért a seprűért nyúlt, de nem söprögetni. Úgy csinált mintha gitározna, és egyre jobban beleélte magát. Én csak mosolyogva néztem, aztán egy idő után észrevett, és úgy csinàlt mintha nem történt volna semmi.
-Tetszett a koncert. Ugye bemehetek a színfalak mögé? Kérhetek aláírást és egy közös képet?-mosolyogtam.
-Kérlek ezt ne!-nézett fapofával.
-Mi a baj?-karoltam át.
-Csak tudod teljesen elegem van már ebből az egészből! Annyira hiányzik már mindenki! Rydel szeretete, Riker szavai, Rockyval videójátékozni, Rylanddel bulizni, Ellingtonnal hülyülni! A közös koncertek, esti beszélgetések, dalírások...És te még megkérdezed mi  bajom?!-mondta Rosa idegesen.
-Ross...-nyeltem egyet. Sajnálom, azt hittem jobban leszel tőle...
-Nem, én sajnálom, hogy eljöttem ide a semmibe.
-Hát jó! Én csak felakartalak vidítani, de látom én csak egy senki vagyok.-mondtam és kimentem.

-Rydel-

-Reggelt!-léptem be a konyhába.
-Szia kicsim!-mondta anya.
-Hol vannak a fiúk?-öntöttem a kávémat.
-Még alszanak. Tudod mi a dolgod!-mosolygott.
-Persze!-tettem le a bögrémet. Fiúk ébresztő!-mentem fel az emeleten.
Elősször Rylandékhez mentem be.
-Ry! Pocidra süt a nap!-mondtam.
-Az nem poci, hanem az tökéletesen kidolgozott kockahas!-ült fel.
-Ohh, mintha csak a bátyjádat hallanám! Apropó Ross. Felkelni!-fordultam a másik ágy felé, de azzal a mozdulattal össze is estem. Ross...-mondtam fejemet a kezembe temetve.
-Delly, ne sírj kérlek!-guggolt le mellém Ryland és megölelt.
-Nem, nem is fogok! Rikernek és Rockynak kéne sírnia amiért elüldözték!-álltam fel és berontottam az említettek szobájába. Hogy lehettek ilyen bunkók?! Még van bőr a pofátokon?! Hogy nem szégyenlítek magatokat?!-ordítottam rájuk.
-Mi van?-kérdezte Rocky.
-Kicsit, mondhatni nagyon begurult Ross miatt...Ismét.-mondta Ryland.
-Rydel, nagyon sajnálom, de úgy is visszajön.-mondta Riker.
-Ha eddig nem jött, nem is fog! De jàtszhatunk fordítva is.-mondtam és bementem a szobámba.

-Ross-

-Diane, várj!-futottam utánna.
Megfogtam a kezét és magamfelé fordítottam.
-Tudod, hogy nem úgy értettem.-simítottam végig arcán.
-Akkor, hogy?-kérdezte.
-Na jó, igazából úgy de nem úgy!
-Ross, szeretsz engem?-kérdezte Diane könnyes szemekkel.
-Sajnálom.
-Akkor miért mondtad?! Miért kelett hazudnod?!
-Mert nem akartam, hogy az utcán élj!
-Köszönöm, de nem kérek a sajnálatodból!-ment volna tovább de én...

Remélem tetszett, és bocsánat amiért későn hoztam. Mi lesz Rossal és Diannel? És Rydel hogy értette amit mondott? A következő részben minden kiderül! :)

Trailler

Na hát akkor itt is lenne életem első trailler-e. Hàt nem lett valami fényes, de azért fogatjátok el nekem. A videó kb. 3:11-ig van. Eléggé béna vagyok ezért még levágni is elfelejtettem! (y) Na de azért itt van! :D
There is a way down the road (trailler): http://youtu.be/yMqbY0gfens

3.rész Váratlan vendég

-Diane-

Reggel a lenti ajtó csörgésére keltem. Nem tudom mi lehet az a hang. Ross itt van mellettem ezért nem hinném, hogy ő volt. De hisz ő még alszik. A hangok erősödnek és be kell valljam kezdek félni!
-Ross!-szóltam hozzá halkan. Ross kelj fel!-kezdtem simogatni a kezét.
-Hm?-nézett rám.
-Van valaki a házban!
-Most megkéne néznem?-nyafogott.
-Jó lenne!
-Okè.-mondta és felült.
Egyszer csak elkezd mozogni a kilincs.
-Csinálj már valamit!-suttogok kétségbeestetten.
Ross feláll és az ajtóhoz sétál. Kinyitja és akit ott megpillantok attól teljesen leblokkolok.
-Patrick?!

-emeltem fel a fejem. Te mit keresel itt?!-áltam fel.
-Hozzád jöttem, szépségem!-húzott közel.
-Ne nyúlj hozzá!-lökte el Ross.
-Miért ki vagy te, hogy nekem parancsolgass?!-nevetett fel.
-Inkább ki vagy te, hogy betörsz a házamba?!-emelte feljebb Ross a hangját.
-Haha én inkább lejjebb emelném a hangszintem, szöszi!-húzta ki farzsebéből a pisztolyát.
-Tedd el és húzz el innen!-mondtam.
-De hisz eljöttem hozzád szivi!-emelte fel a fejem.
Megcsókolt volna, de eltoltam.
-Kérlek ne nevetess már! 2 éve, hogy kidobtál most meg kellenèk mi?-mondtam merő gúnnyal az arcomon.
-Abba nem gondoltál, hogy addig mit kellett átélnie miattad, te köcsög!-szorította a falhoz Ross.-Most pedig húzd el innen a segged, vagy én doblak ki!
-Húha, de nagy megvesztegetés!-nevetett.
-Majd meglátod, ha behúzok neked egyet!-emelte meg a kezét Ross, de lefogtam.
-Ross azt akarod talán, hogy kinyírjon?!
-Nem fog kinyírni!
-De mi igen!-jelentek meg az ajtóban Patrick haverjai.
-Kifele! Mindenki!-mutattam az ajtóra.
Erre Ross megint kezdte volna, de Patrick csatlósai lefogták.
-Na mi van szöszi, most már nem vagy kemény?!-nevetett Patrick.
-Engedjétek el!
-Majd ha enyém leszel!-intett Patrick a többieknek.
Ők kivitték Rosst Patrick pedig bedöntött az ágyba.
-Húzz innen te barom!-próbáltam lelökni magamról.
-Nyugi, szépségem ha ellenkezel rosszabb!-fogott le és elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Szálj le rólam!
-Nem, nem!-szorította le a kezem.
Én megrugtam ezzel elérve, hogy kitudtam, húzni a kezem. Kikaptam zsebéből a pisztolyt és ráfogtam.
-Mit fogsz te csinálni azzal?!-nevetett fel eröltetetten.
-Hova vitték Rosst?!
-Nem mondom el!
-Kinyírlak bazdmeg ha baja esik!
-Jujj, de kis aranyos vagy! A pasidért mindent!
-Nem a pasim! De hol van?!-kiabáltam rá.
-Remélhetőleg most kapja meg amit érdemel!-mosolygott.
Felálltam, de még mindig ráfogtam a fegyvert.
-Hova mész?
-Rossért!
-Meg akarsz halni?
-Inkább én mint ő!-futottam ki az ajtón.Ross! Ross!-kiabáltam folyamatosan. Ro..oos!-már szinte alig hallhatóan mondtam mert a könnyek elöntöttékaz arcom.
Nem hiszem el, hogy van egy ember akit szeretek és elvesztem. Szeretem? Igen. Ezért nem veszíthetem el!
-Ross!-töröltem le könnyeim.
-Diane!-hallom, hogy kiabál a pincéből.
Leindulok de erre Patrick el kap hátulról.
-Eressz el!-rángatóztam.
Mikor már megláttam Rosst és azt, hogy mitcsinálnak vele megfordultam és...lelőttem Patrickot?! Úristen mit tettem?! A durranásra mindenki felnézett.
-Diane?-próbált Ross kérdezni.
-Te kinyírtad Patrickot?!-indult fel a lépcsőn az egyik pasas.
Nem bírtam megmoccanni sem, de végül magabiztosan belekezdtem.
-Igen! És ha nem tűntök el innen ti is kaptok, világos?!-ordítottam le őket.
Erre persze ők bólintottak és elrohantak.
-Ross!-szaladtam le hozzá. Minden rendben van?-csókoltam meg és szorosan magamhoz öleltem.
-Hát fogjuk rá. De mi történt? Lelőtted Patrickot?!-kerekedtem ki a szemei.
-Nem bírtam volna ki ha elvesztelek!-mondtam és kikötöztem a kötelet amivel le volt fogva. Rájöttem, hogy szeretlek! Mondd, hogy jól vagy, kérlek!-öleltem meg ismént.
-Most már minden rendben van! És...én is szeretlek!-mosolygott rám és letörölte könnyeim.
-Hívjuk fel a rendörséget!-vettem erőt magamon.
-Oké!-nagy nehezen felállt és átölelt hátulról. Köszönöm, hogy ezt tetted értem!-puszilta meg fejem.
-Ne köszönd, hisz miattam volt ez az egész. Ha én nem lennék itt nem történt volna semmj baj!-hajtottam le a fejem.
-Ha te nem lennél itt nem lenne életem!-emelte fel a fejem majd megcsókolt.


-Ross-

Felhívtuk a rendőrséget és hamar ki is jöttek. Szerencsére nem lett abból baj, hogy Diane lelőtte Patrickot mert nem halt meg és amúgy is védekezésből tette. A bordámat úgy bevertem, hogy szerintem el is tört a fejem majd szétszakad, de mégis csak egy dolgon jár az eszem. Amit Diane mondott. "Nem bírtam volna ki, ha elvesztelek!" Szóval tényleg szeret. Ez eléggé furcsa mert én azt hittem, hogy nem érez irántam semmit. Én is így tekintettem rá, de...
-Jól vagy?-szakasztotta félbe Diane gondolkozásom.
-Jól!-fogtam meg a kezét.
-Mit mondtak a rendőrök?
-Semmi érdekeset.-feküdt be az ágyba.
Nagy nehezen én is felvergődtem mellé.
-Hol fáj?
-Nem fáj...
-A bordád?
-Igen.
-Hagy nézzem!-emelte fel a pólom. Á, de csúnya! Megkéne nézetni egy orvossal!
-Nem csinálnának vele semmit csak megröntgenezik, de ha eltört nem tudnak vele mit kezdeni.
-De ez tudod, hogy sokáig így lesz.-simította végig oldalam.
-Igen, sajnos.
Egy pár percig csak egymást néztük szótlanul. Látom a szemébe, hogy szeret. Annyira vágytam, már erre az érzésre.
-Énekelsz még?-kérdezte Diane.
-Nem. Azóta már nem.
-Miért?
-Nem akarok.
-Tudom, hogy akarsz!-mosolygott rám.
-Talán.
-Énekelnél nekem?
-Neked igen.-mosolyogtam. De biztos eléggé szar a hangom mivel már rég nem énekeltem.
-Nem baj.
-Hát jó...akkor?
-Énekeld azt amelyiket szeretnéd. Tőlem aztán lehet saját számod is.
-Oké.-mondtam és belekezdtem a Stuck on you-ba.
-Édes vagy!-puszilta meg az arcom amikor végeztem.
Óvatosan fölémhajolt és megcsókolt. Ennyire szenvedélyesen sosem csókoloztam még senkivel, de persze ez sem tarhatott sokáig. Megcsörrent Diane mobilja.
-Igen? Rendben köszönjük. Jó, viszhall!
-Rendőrség?-kérdeztem.
-Igen. Elkapták a pasasokat és ha Patrick már nem lesz annyira rossz állaapotban akkor ő is bemegy.
-Az jó.
-Ja.
-Egyébként, mivel már így tisztáztuk, hogy szeretjük egymást...
-Gondolom...akkor együtt vagyunk?-mondta bizonytalanul.
-Igen!-mosolyogtam rá és átkaroltam.

2.rész Barátság vagy szerelem?

-Diane-

Másnap reggel Ross melkhasán ébredtem. El sem hiszem, hogy ezt az egészet nem csak álmodtam. Felálltam és kimentem mosdóra. Mikor visszamentem Ross már felkelt és ült az ágya szélén.
-Jóreggelt!-ültem le mellé.
-Jóreggelt!-mosolygott rám.
-Gondolkodtam...-folytattam volna, de félbeszakított.
-Ami tegnap történt..-vakarta meg a tarkóját.
-Felejtsük is el, hogy, hogy ismerkedtünk meg! Az legyen a lényeg, hogy mostmár itt vagyunk egymásnak, mint barátok!
-Barátok?!-kerekedtek ki Ross szemei.
-Miért nem jó így?-néztem rá értetlenül.
-Hát...nem tudom, hisz a barátok nem fekszenek le egymással.
-Mondtam felejtsük el a tegnapot!
-Jó jó persze, de akkor nem kéne egymás mellett aludni se. Mivel én pasi vagyok, te meg csaj...Gondolom érted.-tördelte ujjait.
-Hát ha van egy fölös ágyad, vagy esetleg egy pokrócod amin feküdhetek, az nekem megfelel.
-Ágyam az nincs, de semmiképpen nem aludhatsz földön!
-Akkor?
-Öltözz, megyünk vásárolni!-állt fel.
-Ö...tudod, ruhám sincs...
-Kapd fel addig amiben jöttél!
-Szerintem abban nem akarsz velem mutatkozni!-mutattam az előbb említett ruhadarabomra.
-Hááát...nem is olyan vészes...-nézegette.
-Komolyan?-nevettem fel, mivel azt az arckifejezést nem lehet elmondani mivel bámult rám.
-Jó akkor...keresek valamit ami nem olyan nagy rád.-nyitotta ki a szekrényét.
Én is próbáltam valamit keresni ezért kihúztam az egyik fiókját. Mint végül kiderült ez volt a fehérneműs fiókja.
-Mintha csak egy kiscsaj szekrényébe kutakodnék!-nevettem.
-Miért?-húzta fel a szemöldökét.
-Minden rózsaszín!-emeltem fel az egyik alsóját. Ez is, meg ez is!
-Ez tetszik. Baj?-kapta ki a kezemből.
-Nem, dehogyis csak mondtam!-mosolyogtam.
-Tessék ezt vedd fel!-adta oda a nekem kerített ruhákat és leült.
-Ömm...nem szeretnél kimenni, amíg felöltözöm?
-Jah, de...megyek már.-mondta és kiment.
-Kész vagy már?-kopogtatott Ross 5 perc múlva.
-Kész!-nyitottam ajtót.
-Huhh...még így az én ruhámban is szép vagy!-mosolygott rám és megpörgetett.

Szinte már csókhatárra voltunk egymástol és csak meredten bámultunk el egymás szemeibe.
-Csodás a szemed!-nézett még mindig meredten.
-Neked is!-mosolyogtam rá. Na, de én kimegyek! Öltözz csak fel és mehetünk!-kaptam észhez.


-Ross-

Ezt nem hiszem el. Annyira gyönyörű! A szeme, a szája, a mosolya! De...csak barát. Sóhajtottam egy nagyot és elkezdtem öltözni. Miután végeztem lementem a konyhába.
-Kávét?-sétáltam a pulthoz.
-Jöhet!
-Mit lehet reggelizni?-nyitotta ki Diane a hűtőt.
-Amit találsz.-mosolyogtam rá.
Megreggeliztünk és elindultunk a helyi plázába. Az idő nem volt túl jó még így március vége felé sem. Mikor régebben körbenéztem minden olyan elveszettnek tűnt. Hisz én is elvesztem, nem csoda, hogy annak láttam a magam körül az életet is. De most, most teljesen más. Itt van velem Diane és úgy érzem, hogy minden olyan csodaszép, miközben majd megfagyok. A szívem most végre igazán ver, úgy mint akkor.
-Minden oké?-fordult felém Diane.
-Persze!-húztam félmosolyra a szám.
Bementünk az épületbe és Diane rögtön megcélozta az egyik ruhaboltot.
-Szerinted melyik állna jól?-nézegetett Diane egy szoknyát.
-Rajtad minden jól áll.
-Ennyire azért nem kell a kedvembe járni!-mosolygott rám.
Megfogott egy pár ruhát és bevitte a próbafülkébe. Pár perc múlva kijött egy ilyen ruhába:

-Na jó?
-Hát...ömm huhh, csodaszép vagy benne!-ámultam el.
-Köszönöm!-mosolygott Diane.


-Rydel-

Nem lehet elmondani mennyire hiányzik Ross. Már fél éve nem beszéltünk és azt sem tudom, hol van. Nagyon fáj, hogy nincs velünk. Úgy megölelném, hallanám a hangját. Mostanában a testvéreimmel nem beszélek olyan sokat.
-Rydel, vacsora!-jött be a szobába Ryland.
-Köszi, hogy szoltál. Mindjárt megyek!
Egy házban lakunk 6-an mégis olyan mintha egyedül lennék. Minden rideg, egy mosolyt nem látok senki arcán. Pedig ez volt a közös mottónk: 'I'm crazy it's true, crazy 4 u. Hát...csak volt. Mit megnem adnék egy olyan napért mint amilyen egy éve volt! Jahj öcsi, de hiányzol! Elővedtem egy képet.

Hogy megnőtt! Amikor megszületett és a kezemben tartottam. Apu ott gugolt és vigyázott, hogy el ne ejtsem. És akkor hagyta abba csak a sírást amikor kapott enni. Olyan kis ügyes volt már egèsz pici korában. Addig esett-kelt amíg meg nem állt a jégen, addig ült velem a zongoránál amíg nem sikerült neki eljátszani a dallamot. És most éppen kitudja hol issza le magát! Hogy tudtak így összeveszni azok a barmok, hogy elüldözzék?! De miért is hagytam, hogy elmenjen? De egy barom vagyok! Talán még most is itt lenne ha én itt tartom! Erre elsírtam magam.


-Diane-

Már itthon vagyok Rossal. Hm itthon?! Talán. Vagy nem? De mindegy az a lényeg, hogy ittvagyunk. Vásároltunk nekem egy jó pár ruhát és ágyat is vettünk. Azt már haza is hozattuk. Ismét ez a szó: "haza". Hisz ha úgy vesszük ez a hazám. Már este van ezért már lezuhanyoztam és itt fekszem a szobámban amikor nyílik az ajtó. Befordultam a falba, mivel a szemembe világított a fény.
-Nem jössz át aludni?-ült le mellém Ross.
-Nem.-vágtam rá. De miért is menjek?-fordultam felé.
Ross csak ellegyintett egy afféle "perverz mosolyt". Szóval már értem.
-Megegyeztünk valamiben! Csak barátok!
-Na légyszi!
-Nem!
-Kurva vagy, elégíts ki!-nevetett.
-Hogy te mekkora egy köcsög vagy! Mostmár biztos nem megyek!
-Nekem jó itt is!-mondta és bebújt mellém.
Apró puszikkal öntötte el nyakamat, de én próbáltam ellökni.
-Ross, kérlek!
Ő nem szólt semmit, csak folytatta mire én végül megadtam magam, bár nem tudom miért. Miután végeztünk ott maradt mellettem ezért én nem nagyon fértem el.
-Nem akarsz a helyedre menni?
-Kényelmetlen?-kérdezte Ross.
-Igen!
-Még így is?-dörgölte hozzám.
-Igen?
-Nem!-nevetett.Jó, jó akkor alszom a földön!
Átment a szobájába és hozott magának ágyneműt, majd leterítette mellém a földre.
-Képes lennél itt aludni?
-Igen.-feküdt le.
-Ross, átmegyek csak kelj fel a földről!-ültem fel.
-Gyere!-pattant fel.
Átmentük a szobájába és lefeküdtünk aludni. Mikor már majdnem elaludtam Ross átkarolt. Én ránéztem, de láttam, hogy már alszik és álmába karolt át. Megfogtam a kezét amivel átkarolt és összefontam ujjainkat. Már meg sem kérdezem magamtól miért mert a választ nem tudom.

1.rész Találkozás egy új kezdettel

-Diane-

Párizs utcáin sétálgatok és várok. Hogy mire?! Az egy elég szégyentelen dolog. Nem gondoltam, hogy még valaha ide jutok. Arra várok, hogy valaki felvegyen és a dolog után fizessen. Igen kurva vagyok. Nagyszerű! Amikor Patrickal voltam együtt rászoktam a piára ezért amit szerzek pénzt arra költöm. Legalább attól egy kicsit elfelejtem kivé, de inkább mivé váltam. Senki sem akar megállni. Hisz miért is?! Ha pasi lennék még én sem állnék meg saját magamnak. Na de talán egy kicsi szerencse? Na? Igen! Megállt valaki egy Prius-sal. Hmm biztos nem szegény! Lehúzta az ablakot és mondta:
-Na cica egy körre?-mondta angolul egy szőkeség.
-Tőlem!-választoltam neki saját nyelvén.(még az a szerencsém, hogy Patrick főnöke amerikai ezért 2 év alatt megtanultam)
-Mi a neved szépség?-símította végig az arcom.
-Diane. Neked?
-Ross.-jött közelebb és utána ajkai az enyémre tapadtak.
-Lynch?-kerekedtek ki a szemeim.
-Talán ismersz?-húzta félmosolyra száját.
-Fogjuk rá!
-Szóval igen!-mosolygott és elindította a kocsit.
Hamar odaértünk a házához és amint beléptünk rögtön bedobott az ágyba és fölémmászott. Mikor végeztünk én ráhajtottam a fejem melkhasára ő meg közelhúzott magához.
-Csak nem elfáradtál?-mosolyogtam.
-Ennyire még sosem fárasztottak le!-vette szakadozva a levegőt.
Én magam felé fordítottam fejét és megcsókoltam.
-Tudod el kell mondjam mikor 13-14 éves lehettem arról álmodtam, hogy egyszer megcsókolhassalak.
-De most többet kaptál!-mosolygott.
Felvette a gatyáját, kiment az erkélyre és rágyújtott. Utána mentem és kivettem szájából a csikket.
-Egy ilyen szép hangot ne ronts el!
-Mit számít az már!-vette ki a kezemből.
-Ross, kérlek.
-Miért akarod annyira?
-Mert gondolj bele a rajongóid mennyire félthetnek.
-Ők már nincsenek!-nézett maga elé.
-Jahj ne viccelj már! Tudom, hogy mennyi kislány imád téged! Én is köztük voltam pár éve. Ross mi lett veled?! Emlékszem mennyire imádtál énekelni, koncertezni a testvéreiddel lenni!
-Nem vagyunk olyan jóban, hogy elmondjam.
-Chh most dugtál meg és nem vagyunk "jóban"?!
-Na jó talán elmondom, de akkor kezd te!
-Mit?-néztem értetlenül.
-Hogy kerültél ide?
-Hogy lettem kurva?
-Lehet úgy is mondani...
-Oké elmondom! Mert én bízom benned!-néztem a szemébe. Volt egy 20 éves barátom 16 évesen...-folytattam volna tovább, de félbeszakított.
-Végül is nem lehet elég korán kezdeni!-nevetett.
-Kapd be!-nevettem én is. Na de megengeded, hogy folytassam?
Bólintott.
-Na szóval a barátom végül kiderült, hogy egy drogdrílernek dolgozik. Amikor ezt megtudták a szüleim megkérték, hogy válasszak köztük, mert ők nem fogják eltűrni, ezt. Hát én bolond nagyon szerelmes voltam ezért, a pasit választottam. Akkora hibám sosem volt az életben.2 évig laktam nála. Mindig bedrogozott, leitta magát és ilyenkor elment az esze. Sok olyan dolgot tett velem amit nem tudok már sose elfelejteni. Anyukámék sokáig győzegettek, hogy menjek haza, de én nem tettem. Otthagytam az évek során az iskolát is. Aztán egyik nap arra ébredtem, hogy Patrick és az egyik drogos haverja lövöldöznek a házban. Nekiszorította a fejemnek a pisztolyt és azt mondta, hogyha nem megyek el 2 perc múlva meghúzza a ravaszt. Én nem értettem a dolgot ezért azt a két percet kétségbeesett gondolkozással töltöttem el, ezért úgy ahogy voltam kidobott. Én hazamentem, de anyámék mint kiderült egy hónapja elköltöztek. És így kerültem az utcára és így lettem kurva.
-Nem vagy kurva.-nézett komolyan.
-Akkor mi vagyok?! Őszintén?!
-Egy fiatal lány aki a rossz útra tért. De nagyon sajnállak!-mondta Ross és átölelt.
Nem tudom, hogy mitörtént velem, de elkezdtem sírni. Miután kisírtam magam Ross vállán megkértem, hogy most ő meséljen.
-Hát mi az R5-val fél éve vesztünk össze. Nem hittem volna, hogy ennyire összetudnék velük veszni egy ekkora kis hülyességen! Rikernek volt egy csaja aki titokban randizgatott Rockyval. Nagyon összevesztek és nekem elegem lett abból, hogy mindig csak a veszekedés megy és nem tudunk olyanok lenni mint régen. Ezért én kiléptem és elköltöztem ide, Európába. Nem láttam őket azóta. Nagyon hiányoznak!
-Nekem is a szüleim és az öcsém.-hajtottam le a fejem.
-Na gyere ide! Sírjunk együtt!-mondta és leült az ágyra.
Nem hittem volna, hogy valakivel valaha is ilyen jót tudok erről beszélgetni!-öleltem át szorosan. Köszönöm!-hullott le egy könnycsepp az arcomon.
Hé! Lakj nálam!-törölte le a könnycseppet.
-Komolyan mondod?-próbáltam egy eröltetett mosolyt, hisz most nem voltam olyan állapotban.
-Persze! Majd megoldunk együtt mindent!-tűrte el a hajam és kaptam egy bíztató csókot.

Bevezető

Diane Bourbon 19 éves lány Franciaországban él. Volt egy barátja Patrick aki a maffiának dolgozott ezért amikor a szülei Diane-nak megtudták megkérdték, hogy válasszon köztük. Ő Patrickot választotta ezért el kellett költöznie hozzá. Ott nem telik jól a sorsa ezért az utcára kerül.
Ross Lynch összeveszett bandájával az R5-val ezért elköltözött Franciaországba. Itt fog valahogy találkozni Diane-vel és együtt fogják visszahozni a régi szép időket.