Másnap reggel Ross melkhasán ébredtem. El sem hiszem, hogy ezt az egészet nem csak álmodtam. Felálltam és kimentem mosdóra. Mikor visszamentem Ross már felkelt és ült az ágya szélén.
-Jóreggelt!-ültem le mellé.
-Jóreggelt!-mosolygott rám.
-Gondolkodtam...-folytattam volna, de félbeszakított.
-Ami tegnap történt..-vakarta meg a tarkóját.
-Felejtsük is el, hogy, hogy ismerkedtünk meg! Az legyen a lényeg, hogy mostmár itt vagyunk egymásnak, mint barátok!
-Barátok?!-kerekedtek ki Ross szemei.
-Miért nem jó így?-néztem rá értetlenül.
-Hát...nem tudom, hisz a barátok nem fekszenek le egymással.
-Mondtam felejtsük el a tegnapot!
-Jó jó persze, de akkor nem kéne egymás mellett aludni se. Mivel én pasi vagyok, te meg csaj...Gondolom érted.-tördelte ujjait.
-Hát ha van egy fölös ágyad, vagy esetleg egy pokrócod amin feküdhetek, az nekem megfelel.
-Ágyam az nincs, de semmiképpen nem aludhatsz földön!
-Akkor?
-Öltözz, megyünk vásárolni!-állt fel.
-Ö...tudod, ruhám sincs...
-Kapd fel addig amiben jöttél!
-Szerintem abban nem akarsz velem mutatkozni!-mutattam az előbb említett ruhadarabomra.
-Hááát...nem is olyan vészes...-nézegette.
-Komolyan?-nevettem fel, mivel azt az arckifejezést nem lehet elmondani mivel bámult rám.
-Jó akkor...keresek valamit ami nem olyan nagy rád.-nyitotta ki a szekrényét.
Én is próbáltam valamit keresni ezért kihúztam az egyik fiókját. Mint végül kiderült ez volt a fehérneműs fiókja.
-Mintha csak egy kiscsaj szekrényébe kutakodnék!-nevettem.
-Miért?-húzta fel a szemöldökét.
-Minden rózsaszín!-emeltem fel az egyik alsóját. Ez is, meg ez is!
-Ez tetszik. Baj?-kapta ki a kezemből.
-Nem, dehogyis csak mondtam!-mosolyogtam.
-Tessék ezt vedd fel!-adta oda a nekem kerített ruhákat és leült.
-Ömm...nem szeretnél kimenni, amíg felöltözöm?
-Jah, de...megyek már.-mondta és kiment.
-Kész vagy már?-kopogtatott Ross 5 perc múlva.
-Kész!-nyitottam ajtót.
-Huhh...még így az én ruhámban is szép vagy!-mosolygott rám és megpörgetett.
-Csodás a szemed!-nézett még mindig meredten.
-Neked is!-mosolyogtam rá. Na, de én kimegyek! Öltözz csak fel és mehetünk!-kaptam észhez.
-Ross-
Ezt nem hiszem el. Annyira gyönyörű! A szeme, a szája, a mosolya! De...csak barát. Sóhajtottam egy nagyot és elkezdtem öltözni. Miután végeztem lementem a konyhába.
-Kávét?-sétáltam a pulthoz.
-Jöhet!
-Mit lehet reggelizni?-nyitotta ki Diane a hűtőt.
-Amit találsz.-mosolyogtam rá.
Megreggeliztünk és elindultunk a helyi plázába. Az idő nem volt túl jó még így március vége felé sem. Mikor régebben körbenéztem minden olyan elveszettnek tűnt. Hisz én is elvesztem, nem csoda, hogy annak láttam a magam körül az életet is. De most, most teljesen más. Itt van velem Diane és úgy érzem, hogy minden olyan csodaszép, miközben majd megfagyok. A szívem most végre igazán ver, úgy mint akkor.
-Minden oké?-fordult felém Diane.
-Persze!-húztam félmosolyra a szám.
Bementünk az épületbe és Diane rögtön megcélozta az egyik ruhaboltot.
-Szerinted melyik állna jól?-nézegetett Diane egy szoknyát.
-Rajtad minden jól áll.
-Ennyire azért nem kell a kedvembe járni!-mosolygott rám.
Megfogott egy pár ruhát és bevitte a próbafülkébe. Pár perc múlva kijött egy ilyen ruhába:
-Na jó?
-Hát...ömm huhh, csodaszép vagy benne!-ámultam el.
-Köszönöm!-mosolygott Diane.
-Rydel-
Nem lehet elmondani mennyire hiányzik Ross. Már fél éve nem beszéltünk és azt sem tudom, hol van. Nagyon fáj, hogy nincs velünk. Úgy megölelném, hallanám a hangját. Mostanában a testvéreimmel nem beszélek olyan sokat.
-Rydel, vacsora!-jött be a szobába Ryland.
-Köszi, hogy szoltál. Mindjárt megyek!
Egy házban lakunk 6-an mégis olyan mintha egyedül lennék. Minden rideg, egy mosolyt nem látok senki arcán. Pedig ez volt a közös mottónk: 'I'm crazy it's true, crazy 4 u. Hát...csak volt. Mit megnem adnék egy olyan napért mint amilyen egy éve volt! Jahj öcsi, de hiányzol! Elővedtem egy képet.
Hogy megnőtt! Amikor megszületett és a kezemben tartottam. Apu ott gugolt és vigyázott, hogy el ne ejtsem. És akkor hagyta abba csak a sírást amikor kapott enni. Olyan kis ügyes volt már egèsz pici korában. Addig esett-kelt amíg meg nem állt a jégen, addig ült velem a zongoránál amíg nem sikerült neki eljátszani a dallamot. És most éppen kitudja hol issza le magát! Hogy tudtak így összeveszni azok a barmok, hogy elüldözzék?! De miért is hagytam, hogy elmenjen? De egy barom vagyok! Talán még most is itt lenne ha én itt tartom! Erre elsírtam magam.
-Diane-
Már itthon vagyok Rossal. Hm itthon?! Talán. Vagy nem? De mindegy az a lényeg, hogy ittvagyunk. Vásároltunk nekem egy jó pár ruhát és ágyat is vettünk. Azt már haza is hozattuk. Ismét ez a szó: "haza". Hisz ha úgy vesszük ez a hazám. Már este van ezért már lezuhanyoztam és itt fekszem a szobámban amikor nyílik az ajtó. Befordultam a falba, mivel a szemembe világított a fény.
-Nem jössz át aludni?-ült le mellém Ross.
-Nem.-vágtam rá. De miért is menjek?-fordultam felé.
Ross csak ellegyintett egy afféle "perverz mosolyt". Szóval már értem.
-Megegyeztünk valamiben! Csak barátok!
-Na légyszi!
-Nem!
-Kurva vagy, elégíts ki!-nevetett.
-Hogy te mekkora egy köcsög vagy! Mostmár biztos nem megyek!
-Nekem jó itt is!-mondta és bebújt mellém.
Apró puszikkal öntötte el nyakamat, de én próbáltam ellökni.
-Ross, kérlek!
Ő nem szólt semmit, csak folytatta mire én végül megadtam magam, bár nem tudom miért. Miután végeztünk ott maradt mellettem ezért én nem nagyon fértem el.
-Nem akarsz a helyedre menni?
-Kényelmetlen?-kérdezte Ross.
-Igen!
-Még így is?-dörgölte hozzám.
-Igen?
-Nem!-nevetett.Jó, jó akkor alszom a földön!
Átment a szobájába és hozott magának ágyneműt, majd leterítette mellém a földre.
-Képes lennél itt aludni?
-Igen.-feküdt le.
-Ross, átmegyek csak kelj fel a földről!-ültem fel.
-Gyere!-pattant fel.
Átmentük a szobájába és lefeküdtünk aludni. Mikor már majdnem elaludtam Ross átkarolt. Én ránéztem, de láttam, hogy már alszik és álmába karolt át. Megfogtam a kezét amivel átkarolt és összefontam ujjainkat. Már meg sem kérdezem magamtól miért mert a választ nem tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése