Reggel a lenti ajtó csörgésére keltem. Nem tudom mi lehet az a hang. Ross itt van mellettem ezért nem hinném, hogy ő volt. De hisz ő még alszik. A hangok erősödnek és be kell valljam kezdek félni!
-Ross!-szóltam hozzá halkan. Ross kelj fel!-kezdtem simogatni a kezét.
-Hm?-nézett rám.
-Van valaki a házban!
-Most megkéne néznem?-nyafogott.
-Jó lenne!
-Okè.-mondta és felült.
Egyszer csak elkezd mozogni a kilincs.
-Csinálj már valamit!-suttogok kétségbeestetten.
Ross feláll és az ajtóhoz sétál. Kinyitja és akit ott megpillantok attól teljesen leblokkolok.
-Patrick?!
-Hozzád jöttem, szépségem!-húzott közel.
-Ne nyúlj hozzá!-lökte el Ross.
-Miért ki vagy te, hogy nekem parancsolgass?!-nevetett fel.
-Inkább ki vagy te, hogy betörsz a házamba?!-emelte feljebb Ross a hangját.
-Haha én inkább lejjebb emelném a hangszintem, szöszi!-húzta ki farzsebéből a pisztolyát.
-Tedd el és húzz el innen!-mondtam.
-De hisz eljöttem hozzád szivi!-emelte fel a fejem.
Megcsókolt volna, de eltoltam.
-Kérlek ne nevetess már! 2 éve, hogy kidobtál most meg kellenèk mi?-mondtam merő gúnnyal az arcomon.
-Abba nem gondoltál, hogy addig mit kellett átélnie miattad, te köcsög!-szorította a falhoz Ross.-Most pedig húzd el innen a segged, vagy én doblak ki!
-Húha, de nagy megvesztegetés!-nevetett.
-Majd meglátod, ha behúzok neked egyet!-emelte meg a kezét Ross, de lefogtam.
-Ross azt akarod talán, hogy kinyírjon?!
-Nem fog kinyírni!
-De mi igen!-jelentek meg az ajtóban Patrick haverjai.
-Kifele! Mindenki!-mutattam az ajtóra.
Erre Ross megint kezdte volna, de Patrick csatlósai lefogták.
-Na mi van szöszi, most már nem vagy kemény?!-nevetett Patrick.
-Engedjétek el!
-Majd ha enyém leszel!-intett Patrick a többieknek.
Ők kivitték Rosst Patrick pedig bedöntött az ágyba.
-Húzz innen te barom!-próbáltam lelökni magamról.
-Nyugi, szépségem ha ellenkezel rosszabb!-fogott le és elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Szálj le rólam!
-Nem, nem!-szorította le a kezem.
Én megrugtam ezzel elérve, hogy kitudtam, húzni a kezem. Kikaptam zsebéből a pisztolyt és ráfogtam.
-Mit fogsz te csinálni azzal?!-nevetett fel eröltetetten.
-Hova vitték Rosst?!
-Nem mondom el!
-Kinyírlak bazdmeg ha baja esik!
-Jujj, de kis aranyos vagy! A pasidért mindent!
-Nem a pasim! De hol van?!-kiabáltam rá.
-Remélhetőleg most kapja meg amit érdemel!-mosolygott.
Felálltam, de még mindig ráfogtam a fegyvert.
-Hova mész?
-Rossért!
-Meg akarsz halni?
-Inkább én mint ő!-futottam ki az ajtón.Ross! Ross!-kiabáltam folyamatosan. Ro..oos!-már szinte alig hallhatóan mondtam mert a könnyek elöntöttékaz arcom.
Nem hiszem el, hogy van egy ember akit szeretek és elvesztem. Szeretem? Igen. Ezért nem veszíthetem el!
-Ross!-töröltem le könnyeim.
-Diane!-hallom, hogy kiabál a pincéből.
Leindulok de erre Patrick el kap hátulról.
-Eressz el!-rángatóztam.
Mikor már megláttam Rosst és azt, hogy mitcsinálnak vele megfordultam és...lelőttem Patrickot?! Úristen mit tettem?! A durranásra mindenki felnézett.
-Diane?-próbált Ross kérdezni.
-Te kinyírtad Patrickot?!-indult fel a lépcsőn az egyik pasas.
Nem bírtam megmoccanni sem, de végül magabiztosan belekezdtem.
-Igen! És ha nem tűntök el innen ti is kaptok, világos?!-ordítottam le őket.
Erre persze ők bólintottak és elrohantak.
-Ross!-szaladtam le hozzá. Minden rendben van?-csókoltam meg és szorosan magamhoz öleltem.
-Hát fogjuk rá. De mi történt? Lelőtted Patrickot?!-kerekedtem ki a szemei.
-Nem bírtam volna ki ha elvesztelek!-mondtam és kikötöztem a kötelet amivel le volt fogva. Rájöttem, hogy szeretlek! Mondd, hogy jól vagy, kérlek!-öleltem meg ismént.
-Most már minden rendben van! És...én is szeretlek!-mosolygott rám és letörölte könnyeim.
-Hívjuk fel a rendörséget!-vettem erőt magamon.
-Oké!-nagy nehezen felállt és átölelt hátulról. Köszönöm, hogy ezt tetted értem!-puszilta meg fejem.
-Ne köszönd, hisz miattam volt ez az egész. Ha én nem lennék itt nem történt volna semmj baj!-hajtottam le a fejem.
-Ha te nem lennél itt nem lenne életem!-emelte fel a fejem majd megcsókolt.
-Ross-
Felhívtuk a rendőrséget és hamar ki is jöttek. Szerencsére nem lett abból baj, hogy Diane lelőtte Patrickot mert nem halt meg és amúgy is védekezésből tette. A bordámat úgy bevertem, hogy szerintem el is tört a fejem majd szétszakad, de mégis csak egy dolgon jár az eszem. Amit Diane mondott. "Nem bírtam volna ki, ha elvesztelek!" Szóval tényleg szeret. Ez eléggé furcsa mert én azt hittem, hogy nem érez irántam semmit. Én is így tekintettem rá, de...
-Jól vagy?-szakasztotta félbe Diane gondolkozásom.
-Jól!-fogtam meg a kezét.
-Mit mondtak a rendőrök?
-Semmi érdekeset.-feküdt be az ágyba.
Nagy nehezen én is felvergődtem mellé.
-Hol fáj?
-Nem fáj...
-A bordád?
-Igen.
-Hagy nézzem!-emelte fel a pólom. Á, de csúnya! Megkéne nézetni egy orvossal!
-Nem csinálnának vele semmit csak megröntgenezik, de ha eltört nem tudnak vele mit kezdeni.
-De ez tudod, hogy sokáig így lesz.-simította végig oldalam.
-Igen, sajnos.
Egy pár percig csak egymást néztük szótlanul. Látom a szemébe, hogy szeret. Annyira vágytam, már erre az érzésre.
-Énekelsz még?-kérdezte Diane.
-Nem. Azóta már nem.
-Miért?
-Nem akarok.
-Tudom, hogy akarsz!-mosolygott rám.
-Talán.
-Énekelnél nekem?
-Neked igen.-mosolyogtam. De biztos eléggé szar a hangom mivel már rég nem énekeltem.
-Nem baj.
-Hát jó...akkor?
-Énekeld azt amelyiket szeretnéd. Tőlem aztán lehet saját számod is.
-Oké.-mondtam és belekezdtem a Stuck on you-ba.
-Édes vagy!-puszilta meg az arcom amikor végeztem.
Óvatosan fölémhajolt és megcsókolt. Ennyire szenvedélyesen sosem csókoloztam még senkivel, de persze ez sem tarhatott sokáig. Megcsörrent Diane mobilja.
-Igen? Rendben köszönjük. Jó, viszhall!
-Rendőrség?-kérdeztem.
-Igen. Elkapták a pasasokat és ha Patrick már nem lesz annyira rossz állaapotban akkor ő is bemegy.
-Az jó.
-Ja.
-Egyébként, mivel már így tisztáztuk, hogy szeretjük egymást...
-Gondolom...akkor együtt vagyunk?-mondta bizonytalanul.
-Igen!-mosolyogtam rá és átkaroltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése