1.rész Találkozás egy új kezdettel

-Diane-

Párizs utcáin sétálgatok és várok. Hogy mire?! Az egy elég szégyentelen dolog. Nem gondoltam, hogy még valaha ide jutok. Arra várok, hogy valaki felvegyen és a dolog után fizessen. Igen kurva vagyok. Nagyszerű! Amikor Patrickal voltam együtt rászoktam a piára ezért amit szerzek pénzt arra költöm. Legalább attól egy kicsit elfelejtem kivé, de inkább mivé váltam. Senki sem akar megállni. Hisz miért is?! Ha pasi lennék még én sem állnék meg saját magamnak. Na de talán egy kicsi szerencse? Na? Igen! Megállt valaki egy Prius-sal. Hmm biztos nem szegény! Lehúzta az ablakot és mondta:
-Na cica egy körre?-mondta angolul egy szőkeség.
-Tőlem!-választoltam neki saját nyelvén.(még az a szerencsém, hogy Patrick főnöke amerikai ezért 2 év alatt megtanultam)
-Mi a neved szépség?-símította végig az arcom.
-Diane. Neked?
-Ross.-jött közelebb és utána ajkai az enyémre tapadtak.
-Lynch?-kerekedtek ki a szemeim.
-Talán ismersz?-húzta félmosolyra száját.
-Fogjuk rá!
-Szóval igen!-mosolygott és elindította a kocsit.
Hamar odaértünk a házához és amint beléptünk rögtön bedobott az ágyba és fölémmászott. Mikor végeztünk én ráhajtottam a fejem melkhasára ő meg közelhúzott magához.
-Csak nem elfáradtál?-mosolyogtam.
-Ennyire még sosem fárasztottak le!-vette szakadozva a levegőt.
Én magam felé fordítottam fejét és megcsókoltam.
-Tudod el kell mondjam mikor 13-14 éves lehettem arról álmodtam, hogy egyszer megcsókolhassalak.
-De most többet kaptál!-mosolygott.
Felvette a gatyáját, kiment az erkélyre és rágyújtott. Utána mentem és kivettem szájából a csikket.
-Egy ilyen szép hangot ne ronts el!
-Mit számít az már!-vette ki a kezemből.
-Ross, kérlek.
-Miért akarod annyira?
-Mert gondolj bele a rajongóid mennyire félthetnek.
-Ők már nincsenek!-nézett maga elé.
-Jahj ne viccelj már! Tudom, hogy mennyi kislány imád téged! Én is köztük voltam pár éve. Ross mi lett veled?! Emlékszem mennyire imádtál énekelni, koncertezni a testvéreiddel lenni!
-Nem vagyunk olyan jóban, hogy elmondjam.
-Chh most dugtál meg és nem vagyunk "jóban"?!
-Na jó talán elmondom, de akkor kezd te!
-Mit?-néztem értetlenül.
-Hogy kerültél ide?
-Hogy lettem kurva?
-Lehet úgy is mondani...
-Oké elmondom! Mert én bízom benned!-néztem a szemébe. Volt egy 20 éves barátom 16 évesen...-folytattam volna tovább, de félbeszakított.
-Végül is nem lehet elég korán kezdeni!-nevetett.
-Kapd be!-nevettem én is. Na de megengeded, hogy folytassam?
Bólintott.
-Na szóval a barátom végül kiderült, hogy egy drogdrílernek dolgozik. Amikor ezt megtudták a szüleim megkérték, hogy válasszak köztük, mert ők nem fogják eltűrni, ezt. Hát én bolond nagyon szerelmes voltam ezért, a pasit választottam. Akkora hibám sosem volt az életben.2 évig laktam nála. Mindig bedrogozott, leitta magát és ilyenkor elment az esze. Sok olyan dolgot tett velem amit nem tudok már sose elfelejteni. Anyukámék sokáig győzegettek, hogy menjek haza, de én nem tettem. Otthagytam az évek során az iskolát is. Aztán egyik nap arra ébredtem, hogy Patrick és az egyik drogos haverja lövöldöznek a házban. Nekiszorította a fejemnek a pisztolyt és azt mondta, hogyha nem megyek el 2 perc múlva meghúzza a ravaszt. Én nem értettem a dolgot ezért azt a két percet kétségbeesett gondolkozással töltöttem el, ezért úgy ahogy voltam kidobott. Én hazamentem, de anyámék mint kiderült egy hónapja elköltöztek. És így kerültem az utcára és így lettem kurva.
-Nem vagy kurva.-nézett komolyan.
-Akkor mi vagyok?! Őszintén?!
-Egy fiatal lány aki a rossz útra tért. De nagyon sajnállak!-mondta Ross és átölelt.
Nem tudom, hogy mitörtént velem, de elkezdtem sírni. Miután kisírtam magam Ross vállán megkértem, hogy most ő meséljen.
-Hát mi az R5-val fél éve vesztünk össze. Nem hittem volna, hogy ennyire összetudnék velük veszni egy ekkora kis hülyességen! Rikernek volt egy csaja aki titokban randizgatott Rockyval. Nagyon összevesztek és nekem elegem lett abból, hogy mindig csak a veszekedés megy és nem tudunk olyanok lenni mint régen. Ezért én kiléptem és elköltöztem ide, Európába. Nem láttam őket azóta. Nagyon hiányoznak!
-Nekem is a szüleim és az öcsém.-hajtottam le a fejem.
-Na gyere ide! Sírjunk együtt!-mondta és leült az ágyra.
Nem hittem volna, hogy valakivel valaha is ilyen jót tudok erről beszélgetni!-öleltem át szorosan. Köszönöm!-hullott le egy könnycsepp az arcomon.
Hé! Lakj nálam!-törölte le a könnycseppet.
-Komolyan mondod?-próbáltam egy eröltetett mosolyt, hisz most nem voltam olyan állapotban.
-Persze! Majd megoldunk együtt mindent!-tűrte el a hajam és kaptam egy bíztató csókot.